Utálom a dudáló, szitkozódó sofőröket. De ha valakit megkérdeznénk, akárkit, fogadni merek, ugyanezt mondaná. Mármint, hogy ő is szívből gyűlöli az ilyeneket és sokkal jobban szereti, amikor előzékeny, udvarias autósokkal találkozik a forgalomban. Akkor hogyhogy mégis olyan sokan vannak a bunkók? Nem saját magán kéne kezdje mindenki a változtatást? Dehogynem...

           Tegnap beugrottam egy kis élelmiszerboltba Püspökiben, néhány üveg ásványvízért, és ahogy fordulok befelé az üzlet utcájába, jönne ki egy taxis. Lelassítok, hogy megvárjam míg elmegy, ugyanis nem férek be tőle, erre letekeri az ablakot, és kidugja a leborotvált buksiját, fennhangon megidézve többszörös őseimet. Közben szúrós tekintettel nézett rám, de amikor látta, hogy én nyugodtan hallgatom a zenémet tovább, és nem veszem a ziccert, sőt még az ablakom sincs letekerve, hamarosan odébbállt. Hogy pontosan mi baja lehetett még most sem tudom... mivel csak az auditív rész helyett nálam éppen a Dream Theater legújabb albuma szólt. De nem érzem nagy veszteségnek.

         A jó hír az, hogy nem minden taxis bunkó. Többször is előfordult már, hogy megállt és elengedett egy-egy, ha éppen letértem valmelyik irányba, vagy, ha én voltam előzékeny, akkor illedelmesen megköszönte és nem vette természetesnek, hogy az egyszerű halandó elengedi őt, felsőbbrendű forgalmi intézményt...

        A másik finomság itt Vadkeleten a hirtelen felkapaszkodott parasztság helyzete. Erre a legtökéletesebb példa egy mai sztori. Éppen munkába igyekezve egy külvárosi kis utcában autózom, amikor már messziről meglátom, hogy a sávomon keresztben áll egy nyitott tetejű Merci, a vezetője egy másik krapekkal dumál elmélyülten, aki lustán bekönyököl a jobb oldali ajtón. Lassítok, mivel szemből folyamatosan jönnek az autók, majd megállok, várva, hogy majdcsak valamelyik sávon továbbmehetek, mire a Mercibe behajoló hapsi hanyagul odaint hogy mi a fenére várok, húzzak már anyámba, kerüljem ki őket... Hát kérem szépen... Bocs hogy élek:) Vagy mi a szösz.