Többször is belebotlottam már ebbe az idézetbe a neten :"Life is too short, to learn german", és ami érdekes, nem mindig ugyanannak az embernek a neve állt az idézet alatt. Oscar Wild, Mark Twain, Richard Porson... Gondoltam utánanézek, kitől származik igazából. Hát a legérdekesebb, hogy kiderült, mindhárman mondtak ilyet. Bár nyilvánvalóan máshogyan értette a nyelvészprofesszor Porson, mint Twain és Wild. Mark Twain és Oscar Wild valószínűleg azt akarta mondani, az élet túl rövid, hogy arra pazaroljuk, hogy egy ilyen bonyolult nyelvtannal rendelkező nyelvet tanuljunk. Megértem, hisz ők ugye a saját nyelvükkel is jól elvoltak. Ha az én anyanyelvem is világnyelv lenne, valúszínűleg én sem tanulnék németül... Mivel azonban nem angolnak, hanem magyarnak születtem, ráadásul Romániában, baszhatom... A német a negyedik nyelv, amit meg kellett tanulnom, és, bár a nyelvtant valószínűleg soha nem fogom tökéletesen tudni, már elég jól megy, hiszen egyébként hogy tanulhatnék mediadesignernek egy német iskolában, nem igaz? Tegnap megkaptam az első félévre a bizonyítványomat, és eddig jó vagyok:) Most éppen a webdesignnál és kódolásnál tartunk, és még mindig rengeteg olyan érdekes dolgot tanulok, amiket már rég szerettem volna tudni.

          A múlt hónapban épp helyet kerestem a gyakorlati részhez (kell ugyanis hat hónapot valahol gyakorlatban is ledolgozni a vizsgák előtt), amikor egy kedélyes beszélgetés során a mediadesigner docenssel szóbakerült az After Effects. Mondtam neki, hogy igen, ismerem a programot, épp nemrég fejeztem be egy nagyobb projektet benne. És megmutattam a Constant Change videóját. Végignézte, majd bezárta azokat a lapokat a böngészőben, amiket addig kinyitottunk a lehetséges cégek oldalaival. Magának akkor nem ilyen cégek kellenek, mondta, majd kinyitott jópár új oldalt és elkezdte bemutatni azokat a cégeket, amelyek motion designnal is foglalkoznak. Azt mondta, nagyon tehetséges vagyok, hogy ilyen szintet elértem ezzel a bonyolult szoftverrel teljesen autodidakta módon. Ezt nem szabad hagyni. Így jutottam el ahhoz a stúdiúhoz, aminek a nevét babonából még nem mondom el... Elkészítettem a portfóliómat és elküldtem nekik. Csak nekik és senki másnak, mert őket akartam a legjobban. Gondoltam, ha nem jön össze, majd próbálkozom máshol is, de előbb lássam, hogy alakulnak a dolgok. Eltelt egy hét és semmi válasz. Majd még egy. Már kezdtem teljesen letenni róla, hogy egyáltalán veszik a fáradságot és megírják, hogy nem érdeklem őket, de mivel hamarosan vakáció, és utazunk egy hétre Romániába, gondoltam, majd ha visszajöttünk, nekilátok és elküldöm máshova is az anyagomat. Aztán jó három héttel a jelentkezésem után mégis megérkezett a válasz. Tetszett nekik a portfólióm, és várnak bemutatkozóbeszélgetésre. Van megint miért izgulni:)