Az All those years témája már jó ideje érlelődött bennem, régóta meg akart születni valamilyen formában. Ahogy Stephen King mondaná, a srácok az alagsorban már régóta dolgoztak rajta, és egyszer csak felküldték, hogy készen van, tessék megírni. A kicsit különös zenekarunk az Athmossmusic idén 5 éves lesz, és annak ellenére is tökéletesen működik, hogy nem járunk le hetente együtt zenélni, hogy mindenkinek megvannak a saját külön projektjei, és gyakorlatilag csak akkor találkozunk, akkor jövünk össze mindhárman, amikor tényleg valamin közösen dolgozunk. Mindannyian tudjuk, hogy az Athmossmusic valami különleges, valami megalkuvást nem ismerő, valami olyasmi, amit nem befolyásol, hogy vajon hány embernek fog tetszeni, milyenek lesznek az eladási ráták, hány pólót, bögrét lehet vele a lemezeken vagy letöltéseken kívül elpasszolni. Nem ebből élünk, vagyis nem kell zenei prostituálttá válnunk azért, hogy megmaradhassunk és tovább zenélhessünk. Nem nyaggat kiadó, hogy évente egy nagylemezt hozzunk össze, nem köt szerződés, akkor állunk neki egy új dalnak, amikor készen állunk rá, és úgy érezzük van bennünk egy új dal. 

          Az All those years azokról a nehéz évekről szól, amik mögöttünk állnak, leginkább a kivándorlással kapcsolatban, de nem csak. Mindhárman átéltük azt az érzést, amikor az ember otthagyja a biztosat a bizonytalanért, az ismertet az ismeretlenért, és valahol újrakezdi az életét nagyjából a nulláról, úgy, hogy még az illető ország nyelvét is meg kell tanulnia. Mindenki, aki átélte ezt, tudja, hogy kétszer olyan nehéz lenne egy társ nélkül, aki mellettünk áll, lelket önt belénk, ha elcsüggedünk, vagy aki miatt erősek lehetünk, hogy lelket öntsünk belé, ha ő elcsügged. Egymást támogatva a nehéz időkben sokkal több esély van rá, hogy az ember nem adja fel és átjut a nehézségeken. 

             A dal szövege tehát ezekre az időkre utal, de egyben egy eszmefuttatás arról, hogyan folyik ki a kezünkből az idő, hogyan tűnnek évek visszatekintve olyan rövidnek, mennyire fontos az, hogy hűek maradjunk magunkhoz és azokhoz a dolgokhoz, amikben hiszünk. Milyen nagy ajándék az, hogy az élet útvesztőjén keresztül elkísérnek bennünket emberek, ki hosszabb-, ki rövidebb ideig, megosszák velünk a tapasztalataikat, tanítanak minket, miközben tanulnak tőlünk ők maguk is. Változnak általunk és mi is változunk általuk. És ezek között ott van a társunk, aki a legsötétebb pillanatokban is mellettünk volt, együtt félt velünk, ha féltünk, de mindvégig kitartott, és mindig tudtuk, hogy akármi jön is, ő ott lesz, nem hagy egyedül. Az All those years tisztelgés mindazok előtt, akik kitartanak egymás mellett, és együtt maradnak annak ellenére is, hogy ez szinte lehetetlennek tűnik. A mai világban, amikor olyan könnyen szakadnak meg kapcsolatok, olyan kicsi értéke van a másik embernek, olyan alacsony a tűréshatárunk, és annyiszor elhangzik az, hogy „én is megérdemlem, hogy boldog legyek” ami pedig a legtöbb esetben azt jelenti, hogy „Az a fontos, hogy én boldog legyek” és eszünkbe sem jut, hogy talán ha többet adnánk, többet is kapnánk, bizony ebben a világban ahol minden média az önzést sulykolja belénk, nehéz önzetlen társat találni és önzetlennek lenni. Akiknek ez mégis sikerül, azokról szól ez a dal.

          Az All those years amúgy az első olyan Athmossmusic dal, ahol én basszusgitározom, eddig ugyanis vagy Slinky játszotta fel a basszus sávokat vagy én programoztam őket különböző samplerhangzásokkkal. Lehet talán kicsit basszusorientáltra is sikerült emiatt, mert nagyon élveztem dolgozni rajta. A vokálok szintén a CPP Studios vocalbooth-jában készültek, ahogyan a Music box dalainál is, a gitárok Slinky-nél Göteborgban, a dobok pedig az Athmossmusic stúdiójában Sándorral, a billentyűkkel és a keveréssel együtt. Keverés tekintetében annyit kell tudni az All Those yearsről, hogy full „in he box” keverés volt, mint eddig mindig, vagyis semmilyen külső processzort vagy modult nem használtam, színtisztán csak a Protoolson belül kevertem, ami lehet nem olyan divatos, mint ahogy sokan képzelik, hogy tíz vintage kompresszoron meg eq-n vezetem keresztül egyenként az összes sávot, de sok egyéb előnye van.    

          A dalok ugyanúgy bennünk vannak most is, és már dolgozunk is a következő dalon. Nyugisan, mint mindig. Átgondoljuk, mit és hogyan akarunk mondani vele, és ha valami nem úgy sikerül, ahogy terveztük, akkor törlés és kezdjük elölről.