Egyik barátom szerint igazi áttörés, mások szerint nagy lépés a jó irányba, szerintem mérföldkő az én, és a zenekarom életében. Ez a Constant change, és legfőképpen a videója miatt. Aki látta, tudja, mire értem, aki nem, az talán nézze meg.

          Az igazi zene szívből születik, érzésekből, emlékekből, néha félelmekből. A feladata pedig az, hogy mint egy időkapszula, elraktározza, tárolja azt az érzelmi töltetet amiből létrejött.  Azok pedig, akik meghallgatják, bepillanthatnak az időkapszulába, és pár percre átélhetik azokat az érzéseket, amiket az alkotó hangok formájában beültetett a dalba. A jó zene elvisz, magával ragad, kiszakít a valóságból, képes magváltoztatni a hangulatunkat, ajtókat nyit ki a lelkünkben olyan szobákra, amiket lehet még nem is láttunk azelőtt. Ez a célom, minden új dallal, amit írok. Saját atmoszférát teremteni, ami beszippant mint egy örvény, ami katarzist nyújt, megszédít, elvarázsol. A dalaim ajtók, amin keresztül a hallgató, mint Alice a nyúl üregén keresztül, egy olyan álomvilágba csöppen, aminek saját szabályai, saját lakói vannak. Saját atmoszférája. Ezért választottam az Athmoss művésznevet magamnak, a zenekarom pedig ezért lett Athmossmusic. Ez az, amit annak idején a "Minden változik"-ban is elkezdtem, és bő tíz évvel később, öcsém (Alexandrex) unszolására a dalt újra elővéve, atomjaira bontva, majd két fantasztikus zenész segítségével újraépítve a Constant Changeben elértem. Alexandrex és Slinky két olyan társ zenei utazásaimban, amilyenek a mesék legkisebb királyfijainak  mágikus segítői. Hagyják, hogy a saját utamat járjam, és ha egy megoldhatatlannak tűnő feladat elé érek, az ő mágikus képességeik segítenek át a túloldalra. Mi hárman, egy három szeletre osztott tökéletes kör vagyunk, ami együtt kikezdhetetlen kerek egészet alkot, annak ellenére, hogy a három rész teljesen más anyagból készült.  Slinky az oldschool rocker, az egyenes, kerek riffek, a dallamos gitárszólók mágusa, Alexandrex a progresszív, bonyolult ritmusok, kiszámolhatatlannak tűnő ütemváltások mestere, én pedig a szintetizátorok, az egyedi hangzások felelőse, és a történetek mesélője, aki egybegyúrja ezt a három külön világot, megalkotva az Athmossmusic mikrouniverzumát, amit lassan Londontól Tennessee-ig megismernek az emberek.

             A Constant change a folyamatos változásról szól, az életről, ami képlékeny masszaként változva hol szelíd és biztonságot adó, hol vad és félelmetes. A változás a dalban megszemélyesítve egy titokzatos utazó, akinek az arcát senki sem látja, és ahol megjelenik, életek mennek tönkre,  birodalmak omlanak össze egyetlen szavára. A videó témájának ötlete pedig ha jól emlékszem elsőként öcsém fejéből pattant ki. Nehéz megmondani, mert amikor mi ketten összeülönk röpködnek a szikrák oda-vissza (itt abszolut értelmet nyer a "brainstorming" kifejezés), hisz hol ő dob fel egy ötletet, hol én, aztán meg oda-vissza ping-pong módjára röpködnek a további ötletek, lehetőségek. Mivel majdnem tíz év köztünk a korkülönbség, és amúgy is szinte homlokegyenest ellentétes beállítottságúak vagyonk sokmindenben, ilyenkor tényleg szikrázik a levegő, és nem mindig csak az ötletektől. Ellentétes véleményeket ütköztetünk, és ami túléli, az szinte biztos, hogy nyerő lesz a nagyközönség előtt.

          A maszkok ötlete már egészen biztos Alexandrextől jött, ahogyan a kellékek legnagyobb részét is ő álmodta meg és szerezte be (volt amit egyenesen kínából hozatott). Sőt egy részletes szkriptet is írt a videókliphez, amit később ugyan kissé megnyirbáltunk de alapjában véve tartottuk magunkat hozzá. A kreativitása néha abszolút lenyűgöz, ezért is nem megváltoztatni, hanem inkább csak támogatni akartam az elképzelését ezesetben. És megérte.

        A jó három héten át tartó felvételek után, aminek nagyrésze a stúdióban, zöld háttér előtt zajlott, egy másik rész pedig egy vad, elhagyatott erdőben, következett egy szintén három hetes utómunka, ami viszont már teljesen rám hárult. Ezalatt az idő alatt szó szerint másodpercről másodpercre kidolgoztam a több mint három órai nyersanyagból kiválogatott felvételeket. Ebben nagyrészt az Adobe After Effects és a Premiere Pro szoftverek voltak segítségemre, de voltak snittek, ahol Photoshop is kellett a hátterek kidolgozásához. Konkrétan volt olyan snitt ami kevesebb, mint három másodperces, és hat órai munkát vett igénybe.

      Kiemelném, hogy mindezt teljesen önerőből, szponzorok nélkül hoztuk össze, csakis a családunknak tartozunk köszönettel, hogy türelmesen megvárták, míg mindennel elkészülünk, és mindenben támogattak, valamint két lányomnak, akik a videóban hollywoodi filmbe illő színészi alakítást nyújtottak. Visszatérve a család türelmére, senkinek nem kívánom, hogy három héten keresztül ugyanazt a dalt hallgassa, de szinte sohasem elejétől végig, hanem mindig csak pár másodpercet órákon át, amikor egy adott részen dolgozom...

      Az elkészült videót azóta több mint húszezren látták világszerte, több mint százan osztották meg facebookon,  szerepelt britt, kanadai és amerikai zenei blogokban és nagyon kedvező kritikákat kapott, egyszóval nevezhetjük áttörésnek, mérföldkőnek, vagy ahogy akarjuk, de hadd mondjam el, hogy mindez csupán apró ízelítő abból a hangulatból és stílusból, ami a már lassan két éve készülő Music box albumunkon várja majd a hallgatókat.