Ezt muszáj leírjam. A tegnap este Laci barátommal zenéltünk egy osztálytalálkozón. Amikor szólt, hogy elvállalta a bulit, azt mondta semmi különös, lesz vagy hatvan ember, és zenélünk nekik vagy hajnali háromig aztán pizsamaosztás, mindenki megy szépen haza. Persze nyilván színtiszta magyar buli... Naná...

        Az első meglepetés akkor ért minket, amikor a terembe belépve egy román hapsi fogadott bennünket. Mondta, hogy persze, csak pakoljunk be nyugodtan, nemsoká jönnek a többiek is. Mi van? Ez az osztályból az egyik? A nő akivel Laci telefonon letárgyalta a bulit szín magyar volt.
        Ahogy bepakolunk, odakint elkezdtek beparkolni az osztálytársak autói, és kedélyes beszélgetés hallatszott be a terembe. Basszus, azok is románúl beszéltek. Ekkor már gyanús volt, hogy ez nem egy magyar osztály ahol mindenkinek román férje vagy felesége van.  Mire mindenki megérkezett, nagyjából meg tudtuk becsülni százalékosan a magyar-román arányt. Olyan 10-90-nek nézett ki. Egymásra néztünk Lacival, na ezt most rendesen beszoptuk. Játszhatunk egész este külföldi meg román számokat. De hát háromig kibírjuk, nem nagy ügy...
       Amíg az asztalnál beszélgettek meg eszegettek, iszogattak, addig tényleg úgy nézett ki, hogy nyugis kis Frank Sinatrás esténk lesz, még szóltak is, hogy nyugodtan vegyük halkabbra, mert beszélgetni akarnak. Tökéletes, gondoltam.  A fene se figyelt ránk, úgyhogy jobbára magunknak zenéltünk, de elvoltunk. Telt az idő szépen, eljátszottunk egy csomó dalt, ami az átlagos "ereszd el a hajamat" bulikban általában kimarad, aztán éjjel kettő körül vége lett a vacsorának és kiment a nép a teraszra. Oda is tettünk ki hangszórót, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ha táncolni akarnak azt csakis odakint lehet bent nem volt hely. Ekkorra már talán három darab magyar dalt is eljátszottunk összesen, a rengeteg világsláger mellett, szóval senki sem mondhatta hogy túlzásba vittük, mindamellett, hogy a megrendelő egy vak hangot sem szólt arról, hogy ez egy román osztály osztálytalálkozója lesz.
        Odajön a hapsi aki fogadott minket, mikor megérkeztünk. Azt mondja kéne valami jó pörgős muzsika, hogy bulizzanak. Laci erre játszik egy jó kis cigánynóta egyveleget. Amikor befejezte, odajön megint a fószer, hogy izé, nem nagyon kéne már több magyar zenét tolni, ha nem gond. Erre megint egymásra nézünk Lacival.

         Persze a három órai pizsamaosztás is hiú ábrándnak bizonyult. leléptek ugyan jónéhányan, de akik maradtak azok ötig kitartottak. Egész éjjel összesen 5 darab magyar dalt játszottunk, ellenben külföldiből olyanokat is énekeltünk, amiket már 8-10 éve játszottunk utoljára. Mindemellett a megrendelő reggel ódákat zengett arról, hogy milyen jó volt a zene, és hogy mennyire boldog, hogy minket választott. Jaja, gondoltuk. Mi is nagyon boldogok vagyunk.:)