| Főoldal » Cikkek » Tesztek |
Yamaha PSR s910 teszt
Egy éve használom az s910-est, ami hivatalosan a Yamaha
kísérőautomatikás ágában a Tyros3 kistestvére. Régi szokás Yamaháéknál
hogy minden felső kategóriás szintetizátor mellé kiadnak egy anyagilag
hozzáférhetőbb és értelemszerűen olcsóbban kivitelezhető (vagyis kicsit
lebutított és gyengébb alkatrészeket használó) modellt is. Ez az s910-nél leginkább a vezérlőgombok és a billentyűzet rovására
ment, meg persze nincsen csicsás felhajtható képernyő, és ami viszont
nagyon hiányzik, nincs felső hangerőpoti a mikrofonbemenethez.
Mindemellet az s910 közel sem rossz szinti. (jobb klikk a képre és válaszd a view image-t hogy nagyban megnézd)  Amit szeretek benne: Sok-sok jó hangszín, a Yamaháktól megszokott meleg hangzással, könnyen állítható effektekkel, GM GS XG kompatibilitással. 128 hang polifónia, ami teljesen elég legyen szó midis zenei alapokról vagy saját ritmusokról. Sok és könnyen testreszabható ritmus automatakisérettel. A Music Finder funkcióval méginkább testreszabható és külön listázható. Audió rögzítő funkció és mp3 lejátszó, valamint a képernyő képes standard txt fájlok és partitúra megjelenítésére is, a midis karaoke szövegeken kívül. Jól kezelhető "one man band" szinti. Amit nem szeretek benne: Eslő sorban ordít róla hogy nem egy felsőkategóriás modell. Sok apró gomb összezsúfolva amelyeknek a tapintása radírgumihoz hasonló, igazából nem is lehet érezni, hogy mikor kontaktolnak, ez amolyan szerencsétlen átmenet a kattanós és az érintőd gombok között, csak a lehető legrosszabb módon. Kattanósnak is szar meg érintősnek is. Mindemellett maguk a gombkontaktok is rövidéletűek, gyakran kell cserélni őket, mert egyszerűen elkopnak. A Billentyűzet a Yamaha évtizedek óta változatlan gumikontaktjaival és rettenetes, szinte nulla ellenállást tanusító klaviatúrájával, első látásra megutáltatja magát azokkal akik valaha játszottak egy normális kalapácsmehanikás billentyűzeten. A gumikontaktok szintén fogyóeszköznek bizonyulnak. Azon gondolkodtam, hogy a Yamahánál biztos fel van halmozva néhányszáz tonna ilyen szarokból és biztos nem akarnak addig normális billentyűzetet gyártani amíg mindet el nem adják. Érdekes, hogy ezt a finomságot csak a psr szériának tartogatják. Baromira hiányzik egy elfogadható méretű belső tárolóeszköz, a röhelyes 2-3 megás izé helyett, ami megintcsak valami régről raktáron maradt cucc lehet náluk, amit ugye nem dobnak ki anyagi megfontolásból. Ráadásul az usb bemenetet is a hátsó panelre rakták, nehogy már elölről normálisan hozzáférhető legyen. Van ugye vocal harmonizer meg mikrofon effektek, ezzel nincs semmi baj, sőt jó dolog. Kár hogy semmi értelme, ha nem voltak képesek egy hangerőpotit odahegeszteni az ember keze ügyébe. Így a mikrofonbeállítások csak menükön belül érhetők el, vagyis esélyed nincs rá hogy hirtelen lekapd a hangerőt ha gerjedni kezd. Gratulálunk Yamaha! Ez így pont annyit ér mint döglött lovon a patkó. Van ugyan egy hangerőpotinak nevezett kis izé a hátlapon, de azt se elérni nem lehet elölről, se elcsavarni, mert olyan kicsi. Így visszanézve kicsit több lett a nem szeretem sorban mint a szeretemben, pedig mindent összevetve a Yamaha PSR s910 nem egy rossz hangszer és szerintem igazából az volt vele a cél, hogy az ember azt mondja: A francba miért nem vettem meg inkább a Tyros3-at dupla ennyiért. Pedig aki ezt veszi meg, az pont azért veszi mert csak fele annyiba kerül mint a Tyros 3-as és valószínűleg ki lesz békülve a hiányosságokkal, tudva azt, hogy még egy s910-es árát kéne kiperkálja, hogy mindazt megkapja ami hiányzik neki:) | |
| Megtekintések száma: 7825 | |